Hűtlenségi vallomás: erkölcsös vagy gyáva?

A partnerségek nagyon bonyolultak. Egy hosszú távú kapcsolatban gyakran előfordul, hogy legalább az egyik partner nincs teljesen elégedett a kapcsolattal. Általában hiányzik valami – minőségi szex, elegendő támogatás vagy érzelmi háttér. Nehézségeit kompenzálnia kell valamivel. Mit? Például azzal, hogy hűtlen.

Elfogadja a hűtlenséget és erkölcsös? Nem vall be és gyáva?

Az az egyén, aki nincs teljesen elégedett egy kapcsolatban, képes megcsalni. Annak ellenére tud hűtlen lenni, hogy szereti a párját. Meg kell találnia egy másik emberben azt, ami hiányzik a másik személyében. A legtöbb partner, aki megcsalja társait, szó szerint bűnös. Aztán jön a kérdés: legyen tisztességes társával, és mondja el neki a hűtlenségét? Vagy inkább tagadja le a hűtlenséget, mert nem akarja elveszíteni a párját?

Ezekre a kérdésekre nem adható túl egyszerű válasz, hiszen minden döntéssel az ember veszít valamit. Ha az illető úgy dönt, hogy felfedi hűtlenségét, akkor "tiszta" lesz a lelkiismerete. Egyrészt biztosan megkönnyebbül, mert már nem fog hazudni annak, akit szeret. Az a baj, hogy az őszintesége alapján elveszítheti. Ha úgy dönt, hogy belevág, nagy valószínűséggel továbbra is küzdeni fog a lelkiismeretével. Ha nem mondja el a párjának, nagyobb valószínűséggel nem veszíti el a szerelmét. Ha persze nem magától jön rá hűtlenségére.

Ha az ember igazán szereti a párját, és nem akarja elveszíteni, félre kell hagynia az erkölcsi nézőpontot. Ebben az esetben a hűtlenséget kell kalapálni, kalapálni és még egyszer kalapálni. Megnyugtatja a lelkiismeretét, hogy többé ne csalja meg szerelmét. Nem gyáva dolog nem beismerni a hűtlenséget, ha igazán szereted a párodat, és nem akarsz mindkettőtöknek fájdalmat okozni.

Majom vagy hős?

Ha csaló gyanítja, hogy szeretett személyük készül valamire hűtlenségük során, ki kell derülnie az igazsággal. Mindenekelőtt annak, aki megcsal, meg kell győződnie arról, hogy a partner valóban így gondolja. Ezt követően szükséges, hogy mindent közvetlenül mondjon el társának. A csalónak teljes felelősséget kell vállalnia tetteiért, és nem hibáztatnia kell a megcsalt. Ha a csaló nem mondaná, akkor hazugságjátékot játszó bolondnak tekinthetők. Ha valaki abban a pillanatban jön ki az igazsággal, amikor a partnere már tudja, a megcsalt legalább értékelni fogja a bátorságát és nyitottságát. De csak rajtad múlik, hogyan alakul a kapcsolatod a kinyilatkoztatás után. Főleg arról, hogy a megcsalt személy hogyan birkózik meg a hűtlenséggel.